A mi történetünk

 Hordósné Vasas Viktória vagyok , a Bükki Cserfes pumi kennel megalapítója. A tenyészetem  Bükkzsércen található a Bükk hegységből lefutó, Cseresznyés-patak völgyében, a Bükki Nemzeti Park kapujában.  A környék híres a friss levegőjéről és az itt lakó emberek vendégszeretetéről. Pumijaink ebben a környezetben kezdik meg az életüket, itt szerzik meg a kiegyensúlyozott, megbízható viselkedéshez szükséges alapokat, szocializálódást .

Kutyákkal való kapcsolatom nagyon régről ered, nagypapám imádott kutyafajtája volt a pumi, pici koromtól kezdve sokat mesélt a kedvenceiről, szeretettel gondolok vissza erre az időszakra, ami egy életre nyomot hagyott bennem. Számomra sem volt kérdés, hogy egyszer én is Pumizni fogok. 

 Apukám erdész, határmenti szolgálati házat kapott friss házasként. Itt kezdték meg közös családi életüket és ide születtem én is.  Anyukám parazsas vasalóval vasalt az áram és víz nélküli házban. Az udvaron fakadt a forrás, ez biztosította az ivó illetve főzéshez, mosáshoz szükséges vizet. A ház körül juhok, marhák, disznók, baromfik, amit szüleim a nászajándékból vásároltak és továbbtartásra vágóhídra hizlaltak. Természetesen a kis gazdaságunkban apának elengedhetetlen segítsége volt  Bogár nevű pulink.

A házőrzésben pedig Boxerünk Bubu teljesített szolgálatot,  aki baby szitterként is remekül megállta a helyét. Óvodás koromig az erdőn éltünk, innen jártam az oviba. 

Mire az első osztályba léptem beköltöztünk a faluba, amit én természetesen nehezen viseltem. Vége lett a nagy "szabadságnak" mivel szomszédok vettek minket körül így sajnos a rengeted állat sereg sem költözhetett velünk. Két hűséges kutyánk sem volt már velünk kiöregedtek, az örök vadászmezőkre költöztek. Bogár kutyánknak 1x lett kölyke öregségére. Egy Fickó nevű foxival szűrte össze a levet és egy szerelem kölyköt hagyott örökül  nekünk.

Ő lett Negró: igazi kis csibész foxi fizimiskával, puli fekete színével, pont mint 1 pumi, mindenki azt hitte, hogy tiszta vérű papíros pumi. Remek vadász volt, apa hivatásos vadász munkáját segítette. Amikor sebzett vadat kellett megkeresni, nem okozott gondot a kilométereken keresztül tartó fáradhatatlan nyomkövetés. A vadat remekül helyben tartotta, hajtásban éles csaholással jelezte hol vackol a konda. Külföldi vadászok a karácsonyi üdvözlő lapokról sem felejtették el külön Őt üdvözölni, hisz sok nemes vadat segített megkeresni, terítékre hozni. Szolgálaton kívül pedig rettegésben tartotta a környék összes macskáját, ha nem, akkor rám várt az iskola kapujában, hogy hazakísérhessen. Tudta mikor végzek, hallotta ha a suliból kicsengettek, jött értem és büszkén hazakísért.

Nagyon okos volt, tizenhárom éves korában hunyt el, díszlövések kíséretében a mai házunk kertjében a nagy vackor fa alá temettük. Sosem feledjük!

10 éves koromban kaptam szüleimtől  saját kutyát 1  törzskönyvezett beagle szukát (Kamravölgyi Emő "Réka") mivel már-már tenyésztési ambíciókat véltek bennem felfedezni, ami meg is hozta az eredményét, mert amikor eljött az idő, segítettem neki az éj leple alatt  11 kölyköt a világra hozni. Borzasztó büszke voltam magunkra, felejthetetlen élmény volt a sok kis tarka kopó látványa.

Ahogy cseperedtem iskola, kamaszkor, fiatalság, szakmaválasztás, családalapítás, mind azon törtem a fejem, hogy az életemet erdőben vagy erdőszélén falu zajától távol tudom elképzelni. Visszavágyom gyerekorom mesevilágába és azt súgta valami a fülembe hogy ez kell nekem erre vágyom. Szerencsére szívem választottja is vonzódott ehhez az életformához, bár polgári szakmánk van mindkettőnknek, de a hobbink az állattartás lett. Kutyák, macskák, rackajuhok, dám szarvasok, szürke marha, és baromfik társaságában élünk.

Első közös kutyáink vizslák voltak (Luca, Bendegúz), aztán a gyerekek kaptak  Golden retrievert egy kedves barátunktól Szofi és Posztel (13,5 évig élt velünk), aztán Orosz fekete terrier (Borisz) és ,angol bullterrier (Luna) is színesítette az udvarunkat.

 40. szülinapomra kaptam a férjemtől 1 boxer kölyköt  Thya-t a régi szép emlékeim miatt, de sajnos 1 nagyon ritka betegség következtében 9 hónapos korában hamar itt is hagyott, a népszerűség nem tett jót ennek a fajtának sem. 

Sok fajtát "kipróbáltunk "kerestük az igazit, de rá kellett jönnünk, hogy az ami az eddigi kutyáinkban külön-külön megvolt és kerestünk, szerettünk az a Pumiban mind egyben benne van. 

2017.-ben nagyfiúnk saját kutyát szeretett volna, olyan magyar fajtájú kutyát aki,  egészséges, intelligens, hűséges, őrzi a területet és az állatokat, s nem utolsó sorban nagy benne a tenni vágyás, bújós kedves társ. Nem volt kérdés, hogy választását a pumi irányába tereljük. Megérkezett hozzánk Poppy, aki mindenkit levett a lábáról elragadó bájos egyéniségével, de sajnos tenyésztési minősítést nem kapott, ivartalaníttatnunk kellett, ezért körültekintőbben indultunk neki a keresésnek. Alapos ismeretszerzést követően kedves, és elismert tenyésztőtől megvásároltam egy szukát, Cserfest aki a kennelem  alapító tagja lett.

Our story

My name is Viktória Hordósné Vasas, founder of the Bükki Cserfes pumi kennel.

My kennel is located in Bükkzsérc, in the valley of the Cseresznyés stream, which runs down from the Bükk Mountains, at the gateway to the Bükk National Park. The area is famous for its fresh air and the hospitality of its people. It is in this environment that our puppies start their lives, where they acquire the necessary basics for a balanced, reliable behaviour and socialisation.

My relationship with dogs goes back a long time, my grandfather's beloved breed was the pumi, from the time I was a little girl he told me about his pets, and I think back fondly to that time, which left a lifelong impression on me. It was never a question for me that one day I would have a Pumi dog.

My dad is a forester, he was given a frontier service house as a newlywed. Here they started their family life together and here I was born. My mother used a tire iron in a house without electricity and water. A spring ran in the yard and provided the water for drinking, cooking and washing. Around the house were sheep, cattle, pigs and poultry, which my parents bought as a wedding present and fattened for slaughter. Of course, an indispensable help on our small farm was our father's dog, Beetle.

Our Boxer Bubu did a great job as a baby sitter, too. We lived in the woods until I was a toddler, and I went to nursery school from there.

By the time I entered first grade we had moved to the village, which I naturally found difficult. The big "freedom" was over as we were surrounded by neighbours and unfortunately the huge army of animals couldn't move in with us. Two of our faithful dogs were no longer with us either, they had aged out and moved to the eternal hunting grounds. Our beetle dog once had a puppy in his old age.

He became Negro: a real little foxie with a real chubby face, his black poodle colour, just like a pumi, everyone thought he was a pure blooded paper pumi. He was a great hunter, helping his dad work as a professional hunter. When it came to finding wounded game, he had no trouble tracking it tirelessly for miles. He was excellent at keeping the game in place, and would give a sharp yelp when he drove to indicate where the coon was. Hunters from abroad did not forget to greet him in the Christmas greeting cards, because he helped to find and present many noble game. Off duty, he terrorised all the cats in the neighbourhood, and if not, he would wait for me at the school gate to escort me home. He knew when I was finished, he heard the school bell ring, he came to get me and proudly walked me home.

He was very clever, he died at the age of thirteen, and we buried him under the big vackor tree in the garden of our present house, to the sound of gunshots. We will never forget him!

When I was 10 years old, my parents gave me my own dog, one pedigree beagle bitch (Kamravölgyi Emő "Réka"), because they thought I had breeding ambitions, which paid off, because when the time came, I helped her to give birth to 11 puppies under the cover of night. I was immensely proud of myself, it was an unforgettable experience to see all those little spotted hounds.

As I grew up, school, adolescence, youth, choosing a career, starting a family, I wondered how I could imagine my life in the forest or on the edge of the forest, away from the noise of the village. I longed to return to the fairy-tale world of my childhood and something whispered in my ear that this is what I wanted. Fortunately, the man of my heart was also attracted to this way of life, although we both have a civil profession, but our hobby became animal husbandry. We live with dogs, cats, raccoon ewes, fallow deer, grey cattle and poultry.

Our first dogs together were vizslas (Luca, Bendegúz), then the children got a Golden Retriever from a dear friend of ours Sophie and Postel (lived with us for 13,5 years), then a Russian Black Terrier (Boris) and an English Bull Terrier (Luna) also joined our yard.

For my 40th birthday my husband gave me 1 boxer puppy Thya for old memories, but unfortunately due to a very rare disease he left me at 9 months, the popularity of this breed has not been good for him.

We "tried" many breeds, looking for the right one, but we had to realize that what we had in our previous dogs, we were looking for and loving, was in the Pumi all in one.

In 2017, our son wanted to have his own dog, a dog of Hungarian breed, healthy, intelligent, loyal, guarding the area and the animals, and last but not least, a dog with a desire to do something, a cuddly, loving companion. There was no question that his choice would be the Pumi. Poppy came to us and blew everyone away with her charming personality, but unfortunately she was not breeding certified and had to be spayed, so we started our search more carefully. After thorough research, I bought a bitch, Cserfes, from a lovely and respected breeder who became a founding member of the kennel.